 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
  |
||||||||||||||||||
|
Kristóf Katalin Kanadában
|
Katalin projektjei Katalin jelen pillanatban 4 projektben énekel, név szerint: - Capriccio |
|
|
Képek Kanadáról és Katalinról Kattints a képekre a nagyításért! Navigáció a képek közt: kattints az egérrel a kép jobb oldalán a következő kép megjelenítéséhez. Az előző képért a bal oldalon kattints! Bezáráshoz kecc a sötét területre vagy nyomd a Bezár [x] gombot! Utazás Kanada fele
Burlington, Kanada (Toronto külvárosa, 30 km a központtól)
Toronto és a Magyar Ház
A Niagara
Niagara, Floral Clock, indián falu és egyéb nyalánkságok
Bye bye, Kanada...
Kanadai utam videobeszámolója
A kanadai szüreti bál plakátja
|
Kristóf Katalin blogja a kanadai útról (2008 szept-okt) (A blog archív, hozzászólások nem engedélyezettek! Ha szeretnél hozzászólni, küldj üzenetet vagy használd a főoldalon levő blog hozzászólási lehetőségét! Köszönjük megértésed.) 2008 szept 2 Hát akkor üdvözlök mindenkit, szép jóestét kívánok - mondhatnám, ha a színpadon lennék. De most megpróbálok a színfalak mögül beszélni, elmondani, milyen egy énekesnőnek, ha egy ilyen nagy megtiszteltetés éri. A kanadai meghívóra gondolok, természetesen. De emellett beszámolok minden élményemről, ami Kanadával kapcsolatos. Rögtön itt az első, a vízumszerzés, amikor kilenc órát várattak egy ablak nélküli, légkondicionált helyiségben. Tönkre is ment a munkaeszközöm, olyan mandulagyulladást szedtem össze, mint a pinty. Most próbálok próbálni ;) de nem könnyű feladat... méz, Strepsils, tudomisén... legújabban pedig antibiotikum. Két éve sem úsztam meg a nyarat. Akkor egy hatalmas kanüllel a kezemben jártam fellépni, s minden buli előtt kaptam a koktélt. Na de remélem, az indulásig helyrejövök. Addig is sok szeretettel várlak ide, ha valami történik, azt azonnal megtudhatod. Üdv :)
2008 szept. 10 Hát ez egyre rosszabb. Mármint a mandulám. Reggel úgy keltem fel, hogy alig tudtam megszólalni, lehet, hogy megint a kanülös sorsra jutok? Hétvégén énekelni kéne, de ha ez így halad, vissza kell térjek régi jó playback-es múltamhoz. Szerintem már azt sem tudom, hogy kell tátogni, olyan rég volt. Csak ennél rosszabb ne legyen! Tegnap suttogva próbáltam, röhögte is Szászem. Szarul vagyok a gyógyszerektől, nincs erőm, alig bírok felkelni, hát ez lassan a vég. Ha mégsem, akkor még írok ide :)
2008 szept. 11 Eszembe jutott a Világkereskedelmi Központ, ahogy megláttam a mai dátumot. Amúgyis frászom van a repülőúttól, erre most még ez is. Kedves páromnak már finoman jeleztem, hogy a National Geographicon látható Légikatasztrófák sorozatot mellőzze egy ideig. Erre pár hét alatt legalább három repülőbalesetről láttam híradást. Szeptember 11. Puff neki.
2008 szept. 12 Lementem Brassóba, nézzek valami cuccot a fellépésre. Nem kaptam semmi jót, azazhogy volt egy szép ruha, amire a párom azt mondta, ugyan már, fuj. Hogy lehet így vásárolni? Bánatomban vettem edzőcipőt meg édességet. És zabáltunk egy hatalmasat a Ba....xx parkolójában.
2008 szept. 13, 10:41 Annyi HI5 barátkérő érkezett a címemre, hogy időszerűnek tartottam bejelentkezni ide is. Sajnos a barátkérőim többsége odalett egy aranyos kis vírus miatt. Kiírta az óra mellé, hogy virus alert és a gépet már csak egy \"format c:\" nevű paranccsal lehetett helyrehozni. Leveleim, kedvenclistám, minden elszállt, mint annak a rendje.
2008 szept. 14 Ma vasárnap van és én megfáztam a tegnapi fellépésen. Háromféle gyógyszert szedek, lassan egy negyediket is szednem kell, hogy a másik három mellékhatásai ne jöjjenek ki... Találkoztam egyik ismerősömmel, aki most jött haza Kanadából, egy hónapig kinn volt. Azt mondta, egy hónap is kevés. Elmesélt egy csomó mindent, mire figyeljek az út során, milyen odakinn a kaja stb. Hát én asszem éhen fogok halni. Nem egy székely konyha az ottani, de még csak nem is magyar. Aztán jött a kihagyhatatlan ajánlat: járj egy hétig a Mekkdonáldszba, mert az ugyanolyan, mint itt. No comment.
Kommentek (1):
2008 szept. 15 Elromlott az idő. Utálom. Hideg van, mint télen. Fuj. Nem baj, legalább lehet készülni a kanadai műsorra. Szászem kitalálta már, mit kellene énekelni, igaz, még messze a megvalósítás. De rajta vagyok. Ja és meg kell köszönnöm azt a sok jókívánságot, amit kaptam Tőletek a weboldalról. Nagyon jólesett.
Kommentek (1):
2008 szept. 18, 11:20 Elnézést mindenkitől, de kissé elhavazódtam... szinte a szó szoros értelmében, merthogy itt téli hideg van... Még megvagyok, csak bokros teendőim folyamatos utazásra kényszerítettek és nem volt erőm beírni az újdonságokat. Reggel felkelek, be a kocsiba, este hazajövök, beesem az ágyba. Ez a napi program. Közben Szászem megcsinált nekem pár ismert slágert, ezeket próbálom, gyakorolgatok. Örömmel hallom, amit a 19 éve Torontóban táplákozó kommentálóm írt :) akkor csak nem halok éhen? :)) Lassan itt az utazás időpontja, egyre több a gyomorideg, egyre több kérdés merül fel bennem, ami ezt illeti. Vajon rosszul leszek a repülőn? Vajon hogy fognak fogadni a fellépésen? Vajon a megfelelő dalokat fogom elénekelni? Vajon 3 nóta után megmondják, köszönjük, de nem erre számítottunk? Szóval ilyenek. Szászem mondja rendszeresen a színpadon: Egy kis biztatást kérek a lányoknak! - no, nekem bőven elkelne most az a biztatás.
2008 szept. 18, 11:35 Ezt külön írom be. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki nyomon követi a naplómat, mostmár látom, hogy van értelme írogatni. És köszönöm a kommentárokat is. Megpróbálok nem kihagyni több napot :)
Kommentek (1): Adryenn: hat osszinten mondva nincs amiert meg koszond....nagyon szivesen adjuk nektek mert meg erdemlittek nagyon ugysek vagytok.....PUSZika nektek
2008 szept. 19 Milan nem tud bevinni Bukarestbe. Hát ez sz...r ügy. Szerettük volna, ha a szerdai indulásra nem tömegközlekedési eszközzel kell a bukaresti repülőtérre menni, mert utána még 13 óra utazás vár ránk. A vonat meg minden, csak nem pihentető. A saját autót Bukarestben hagyni egy hétig... az túl nagy rizikó. Nekem legalábbis az. És amilyen rengeteg barátom van, nem is valószínű, hogy találok másvalakit, aki elvigyen. Szomorú az élet. Akár az időjárás. Ilyen depis időt rég láttam.
2008 szept. 20 Tegnap egy bevásárlóközpontban Milan ronggyá csengette a telefonomat, mert már nagyon sietett... volna, de hát nekem még sürgős nézelődnivalóim voltak. Egyszer megszólít az egyik elárusító csaj, aszongya: Ne haragudj, nem adod ide azt a számot, amiről hívtak? Nagyon furcsán megnéztem, minek kell neki a Milan száma, egyáltalán honnan tudja, ki hívott? Aztán kiderült: neki a csengőhangom kellett volna. Itt jön a kanyar: a csengőhangom a TCP legújabb, nyilvánosságra még nem hozott nótája. És máris kell az emberiségnek. Hehe. Ilyenkor röhögök hatalmasat mindazokon, akik régiesnek tartják a TCP-t, vagy olyan projektnek titulálják, amivel nem érdemes foglalkozni.
2008 szept. 22 Megvolt a két utolsó fellépésem itthon, a kanadai út előtt. Szombaton Marossárpatakon (hogy lesz ebből Glodeni románul???) nagyon kedves fogadtatásban volt részem. Finom kaja, aranyos helyiek. A buli az jó volt, és mint kiderült, Maros megyében is nagyon jól ismernek minket, csak éppen valamilyen okból nem jutottunk el még soha ebbe a megyébe. Na majd ezután. Vasárnap Nagybaconban voltunk. Szászem már megint másfelé kolbászolt, úgyhogy hangmérnök nélkül ment a vasárnapi buli. Milan műsor közben állítgatta magának a keverőt, hehe. Meg nekem is. Éjjel 2-kor jöttünk haza. Nem tudok aludni. Két nap múlva utazom.
Kommentek (1):
2008 szept. 23 Na, bevásárlás, hajfestés, miegymás, pakolás, indulás. Holnap reggel 5 órakor visz be kedves komám Bukarestbe. Oszt huss... szinte azt írtam, meg sem állunk Kanadáig, de ez így nem igaz, Amsterdamban át kell szálljunk egy még nagyobb madárra. Sose repültem még. Elektronikus jegyet kaptam, az interneten szinte még azt is meg lehetett nézni, hogy a stewardess milyen színű zoknit fog viselni a Boeing 777-esen. Párommal megyek, de szétültettek, pedig nem is voltunk rosszak :)) majd megpróbálom megbeszélni a lila zoknis stewardessel, hogy ülhessünk egymás mellé. Legközelebb már Kanadából írok, ha Isten is megsegít. Addig is üdv mindenkinek!
Kommentek (1):
2008 szept. 24 Na ezt elmondani is nehéz... Reggel 5 órakor indultunk otthonról. Bukarest, Otopeni - az első felszállás. Nagyon gondolkoztam, hogy amíg komám a reptéren van, addig még hazamehetek vele :) aztán mégiscsak felültem a nagy madárra. Csodálatos volt. Sajnos mindenütt rossz volt az idő, keveset láttunk, de amit láttunk, az fenomenális volt. Amsterdam, Schiphol - Európa egyik hatalmas reptere, itt kellett átszállni. Egyik nagy madárból a másikba, az még nagyobb volt, merthogy a transzatlanti járatok hatalmasak. A felszállás után, ahogy a felhők fölé emelkedtünk, mennyei látványban volt részünk, ahogy a nap visszaverődött a fehér felhőkön. Van fotó is, majd felteszem. Külső hőmérséklet mínusz 61 fok, sebesség 950 km/h, magasság 12 ezer méter. Látótávolságra mentünk el Grönlandtól... Egy kicsit láttunk az Atlanti-óceánból is, és aztán következett Kanada. Rengeteg sziget meg tó után láttuk meg Torontót. Hát ami otthon van, az egy petróleumlámpással egyenlő emellett: hatalmas kivilágított autópályák, minden fényárban úszik. Ezeket szavakban nem nagyon lehet visszaadni. Otthoni idő szerint hajnali 3-kor érkeztünk meg. Ez a repülés... amennyire tartottam tőle, pont olyan szép volt. Na de most azt se nagyon tudom, melyik világon vagyok, úgyhogy lefekszem és majd holnap még írok. Jó éjt!
2008 szept 25, 13:56 Toronto time Akkorát aludtunk, mint a vackorászó medve. Igaz, előtte 2 napig semmit. Szászem tönkrement a légkonditól, én a repülős kajától... az ehetetlen. Egy Segesvárról elszármazott muzsikus, Alpár fogadott a szárnyai alá, akivel régebb már barátkoztunk. Ma reggel láttuk először, milyen Kanada a valóságban. Minden hatalmas, a távolságok, az autópályák, a lakások, talán a kertek nem annyira. Minden lakás előtt 3 autó áll. Szükség van rá, mert a kertvárostól a munkahelyek legkevesebb 5-10 km-re vannak. Dugó állítólag itt is van. Most egyet elmegyek sétálni. Világot látni.
2008 szept 26, 13:00 Toronto time Ma jött két kolumbiai srác, akik ablakot cseréltek a házigazdánknál és meglátták a videoklipjeinket. A srác odáig volt és vissza, szóbaelegyedtünk és azt mondta, nagyon tetszik neki. Adok neki egy dvd-t ha elfogadja. Mi Burlingtonban lakunk, ami Torontótól 30 km-re van, de azzal össze van nőve. Hatalmas területen fekszenek itt a lakott övezetek. Mindjárt megyünk Torontóba. Hadd lássunk egy kis csodát.
Kommentek (1):
2008 szept 26, 18:00 Toronto time Megnéztem a Sears bevásárlóközpontot. Csodálkozom, hogy igazi kanadai szuvenírt alig találtam. Ez az amerikai ízlésvilág amúgy nem az enyém. Viszont ilyenek is vannak: az egyik üzletben, ahol nem vettem végül semmit, visszahívtak az ajtóból és azt mondták: nem kell egy ingyen alsónemű? Hülye kérdés, gondoltam, de nem akartam mutatni székely fogazatom, így egy Thank you jött ki a számon. Persze nem az én méretem, de mit számít... kaptam egy 7 dolláros bugyit ingyen. Itt mindenki nagyon kedves, türelmes. Ha az úton átsétálva beszélgetni támad kedved és nem lépsz fel a járdára, türelmesen megvárják az autósok, hogy végezd el a dolgod, menj magadtól arrébb. Nincs duda, nincs ordibálás, ideges kikerülő manőverek. A nyugalom szigete. Izé, kontinense. Kíváncsiak megnyugtatására: a Pepsi itt is sz..r, mint otthon. A Mekit még nem próbáltam.
Kommentek (1):
2008 szept 26, 18:50 Toronto time Itt azért van pár mérgesítő csel. Mobiltelefonálni akarsz? Fizetsz. Igen, tudom, nálunk is. De itt akkor is fizetsz, ha felveszed a mobilod. Vagy ha sms-t kapsz (nem küldesz, kapsz!)Az üzletekben minden \"no tax\" alapon van felárazva, így mire odaérsz a kasszához, megdrágul vagy 13 százalékkal az összes áru, amit a kosaradba tettél. Nekünk felháborító, itt természetes. Nem vagyunk egyformák. Bár... ha belegondolunk, ezt ki lehet ilyen körülmények között bírni. Itt is egész nap dolgoznak az emberek, de amit érte kapnak, abból vígan vannak. Mi pedig gürcölünk egész nap, hogy a napi betevőt valahogy összehozzuk.
2008 szeptember 27, 14:30 Toronto time Két napja nem tudok rendesen aludni. Ma este lesz a buli a Magyar Házban. A Házfőnök, Vaski Gábor már hívott, beszéltünk, egy nagyon rendes ember benyomását kelti. De én azért továbbra is félek, vajon hogyan fog sikerülni a buli. Alpár és a felesége, Enikő nyugtatgat, de igazán csak a buli után leszek nyugodt. Lassan indulni kell Torontoba. Szorítsatok!
Kommentek (3):
2008 szept 28 Ezúton köszönjük a Torontói Magyar Háznak a meghívást, a fiataloknak pedig a bulizást. Megyek a Niagarára. Üdv!
2008 szept 29 A Niagara csodálatos!!!!! Tiszta Bábel tornya. Ezt szavakkal nem lehet elmondani, ezt látni kell. Csináltunk egy csomó fotót meg videót, de az nem ugyanaz, mint mikor saját szemeddel látod az 56 m magasból lezúduló víztömeget.... csodás!!!!! Nem tudok más szót erre. Majd ha hazamegyek, teszek fel képeket a netre, de innen nem lehet, mert sajna az Internet még igen lassú. Pedig egy fejlett ország. Amíg nálunk a mobil és a net alapvető, itt ez a két dolog meglehetősen elhanyagolt. Egyetlen mobilszolgáltató jelét találtam meg. A hi-speed Internet pedig drága, mint a fene. Mint a méreg, hogy székely legyek.
2008 szept 29, 11:46 By the way, fellépés. Előtte odajött egy fiatalember és hozta az ezeréves TCP-lemez borítóját, az én első lemezem borítójával együtt. Kérlek, írd alá nekem - mondta. Majdnem dobtam egy hátast. Honnan a túróból került ez a két lemez Kanadába? A srác igazi székely gyerek volt, de már régóta Kanadában él. Ismert, szerette a muzsikánkat, így hát elhozta a lemezborítókat dedikáltatni. Rendkívüli érzés ilyen élményt átélni a világ másik részén. Rengeteg mesélnivalóm van még, úgyhogy olvassátok a naplóm továbbra is, de a médiában is megpróbálom elmesélni kanadai élményeim. Ahol lehet, persze. Most megint megyek sétára Burlingtonban, aztán Alpár megígérte, elvisz délután egy itteni zenészboltba. Meg valami indián falut is emlegetett. Hátha van indián falunap, ahol fel lehet lépni... Alig várom.
02008 szept 30, 12:04 Toronto time Ma szántam rá magam, hogy visszanézzem a fellépést (utálom magam nézegetni). Meglepődtem. Én ott ugyanis úgy éreztem, hogy valami rettenetesen rossz. A hangosítás volt a ludas, mert a srác nem tudta rendesen beállítani a monitort és én a színpadon egy kukkot nem hallottam abból, amit énekelek. A közönség felé viszont jól hallatszott. És hát így utólag visszanézve - jó volt, na. Mindössze szegény Szászemnek üvöltötték le a fejét... a házigazda kérte, hogy kezdje meg a dj-bulit, csakhogy nem számolt azzal a (meglehetősen nagy számban jelen lévő) időskorú közönséggel, akit ez egyáltalán nem érdekelt. És hát lett egy kis kiabálgatás. Szervezési kérdés. Az alagsorban viszont végig hangosan szólt a zene, valmai fiatalok bérelték ki a Mátyás-pincét és a szubbasszus egyszer-egyszer elnyomta a báli zenekar hangját. Nem baj. Jó volt.
Kommentek (1):
2008 okt 1 Holnap megyek haza. Ma még van időm bemenni Burlington belvárosába, a downtown-ba, ahogy itt mondják. Még nem tudom, hogy lesz, mert Alpár felajánlott 2 biciklit, de nem akarok biciklizni a 6 sávos autóúton. Pedig itt lehet. A bicikli egy autónak számít, ha valaki ki akarja kerülni, a másik sávra kell áthajtson. A busz pedig 1. ritkán jár, 2. sokat tévelyeg. Itt mindenkinek van autója, egy családban 3 autó kell legyen minimálisan. Tehát a tömegközlekedést nem nagyon használják. A buszok szinte üresen közlekednek ebben a hatalmas városban. De mit is jelent a hatalmas város? 40 km egyik végétől a másikig. A lakosság száma viszont csupán 150 000. Ez azért van, mert kertvárosok vannak, mindenki házban lakik. Ha hazamegyek, teszek fel képeket erről is. Meg a tóról is, itt van a város határán az Ontario-tó. Tó a fenét, tenger az, csak édesvizű és ezért nevezik tónak. Nem lehet látni az ellenkező partját. Állítólag nagyobb, mint a Fekete-tenger. Kis apró tavacska... Vannak benne hattyúk, kacsákok meg minden. Tegnap megnéztem egy indián falut is, itt van a város mellett, múzeum jelleggel üzemel és időnként igazi indiánok tartják a bemutatókat. És zeneszaküzletben is voltam, a párom majd megvadult, mert itt minden van és minden fele árban, mint otthon. És minden 110 V-ról megy, Kanadában ez a hálózati feszültség... Hogy Európa miért kell ilyen drága legyen? Nem tudom. De egy biztos. Itt ha szeretnél valamit megvenni, elérni, azt nagyon könnyen megteheted. Csupán dolgozni kell.
Kommentek (1):
2008 okt 1, 21:29 Toronto time Burlington belvárosában voltunk. Az eső majdnem agyonvert. Szerencsére találtunk egy buszmegállót, oda beálltunk. Jött a busz és nem akart elmenni, kikiabált a sofőr, hogy megyünk vele? Mondtam, hogy nem, köszi, akkor csukta csak be az ajtót. Várt ránk vagy fél percet, mert látta, hogy a buszmegállóban vagyunk. A buszon egyébként vagy négyen utaztunk. Kisgyerekes anyukák, diákok használják. Akkor kaptam hülyét, mikor érkezett egy srác, leszállt a bringáról, felrakta azt a busz orrára, majd felszállt és a busz a bicajjal az orrán haladt tovább... A belvárosban néger üzletekbe mentünk, én imádom a négerek stílusát, zenéjét, mindent... Vettem is egy csomó dolgot, merthogy ha többet veszel, sokkal olcsóbban adják. A néger srác az egyikben adott egy ajándék fülcsit, mikor megtudta, honnan jöttem és mivel foglalkozom. Mindenki nagyon kedves, előzékeny volt. A végén kimentünk füstölni egyet a Burlington Mall mellé, az egyetlen kijelölt dohányzóhelyre - itt nem lehet szinte sehol cigizni, és mivel a bagó nagyon drága, ketten jöttek oda, hogy egy-egy fél cigire kérjenek tüzet... Sajnos, de eltelt a Kanadára szánt hetem, szombaton már otthon lesz fellépésem, remélhetőleg jobb hangosítással :)
Kommentek (1):
2008 okt 2, 18:34 Toronto time Csodálatos hetet töltöttem Torontóban. Sajnos vége. Nem igazán akarózik hazamenni, de muszáj. Alpár már előkészítette az autót, indulunk a reptérre. Szereztünk két barátot, amely egy életre szól majd: Alpárt és feleségét, Enikőt. Köszönjük nekik, hogy egy hétig elviseltek bennünket :) mi nagyon jól éreztük magunkat náluk. Üdv, Kanada! Visszajövök még! A blogom folytatom, pár nap múlva képeket is nézegethettek az oldalamon.
2008 okt 4 Hazajöttem. Most látom igazán azt a hatalmas különbséget, ami Kanada és szép hazánk közt van. A bukaresti reptér elhanyagolt, sárga füves területeit látva elgondolkoztam. Odakinn minden zöld, hetente vágják a füvet. Majd meglátjátok, csak legyen erőm feltenni a képeim. Hazafele Bukarestből jó néhányszor el akartak ütni a tolakodó autósok, az üzletben nem köszönnek vissza, mosoly nyista. Hát ez van. Nem baj, csodás emlékeim vannak, volt egy jó kis kanadai fellépésem és vannak barátaim a világ másik végén is. Majd teszek fel videót a buliról. Egyelőre álmos vagyok, megyek tovább aludni, hisz 36 órát nem aludtam.
2008 okt 4 Találkoztam a buli előtt egy fiatal párral, akik a Calgary-i fiatalokról beszéltek. Sajnos Szászemnek épp ekkor taglalta valaki az aktuális és történelmi politikai helyzetet, úgyhogy nem tudott a beszélgetésbe bekapcsolódni. Ha olvassátok ezt, arra kér, írjatok egy mailt az office@kristofkatalin.com címre, vagy a névjegykártyáján olvasható mailcímre, kapcsolattartás végett. Köszi!
2008 okt 14 Végre valahára elővettem a Kanadában készített képeket és kiválogattam. Fel is vannak már téve, de még 1-2 napig nem láthatók, mert a videoanyagból is szeretnék mellétenni. A főoldalon lesznek majd a linkek, ha nézelődni akarsz.
Kommentek (2):
2008 okt. 20 Na a technika ördögének hála a pár napból egy hét lett, de végre megvan minden, bátran lehet nézelődni. Köszönöm a türelmet!
Kommentek (2):
2008 nov. 10 A menedzsmentem szerint a honlap "dizájnja" rendszeresen meg kell újuljon, ezért rövidesen változás elé nézünk. Kanadai utammal kapcsolatos blogom le lesz zárva, de a blog összes szövege olvasható marad, kommentekkel, mindennel. Valószínűleg egy újabb blog indul majd, melybe az élményeimet írom. Talán egyszer majd könyv is lesz belőle, ki tudja? Hangnemet fogok változtatni, mert ez a világ sajnos nem a mosolygásról szól, hanem inkább az acsarkodásról és a szemétkedésről. Szeretném, hogy olvasóim szembesüljenek egy erdélyi énekes mindennapjaival, hadd lássák, hogy ez a szakma bizony nem fenékig tejfel - legalábbis nálunk. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa/olvasta ezeket a bejegyzéseket, mindenkit várok továbbra is a honlapomon. Hátha még közelebb kerülhetünk egymáshoz. :) üdv!
Kommentek (1): |
